Táplálod, vagy táplálkozol a fájdalomból?
Az egyik a magasba emel, míg a másik a mélybe ránt.
Az agyunk könnyebben elfogadja az ismerős érzést. A nyomást, a szorongást. Azt hogy megnem értett helyzetben van és így képez maga körül egy különleges cimkét.
Mert engem senki nem érthet meg.
De elmondom mindenkinek hogy még fáj esetleg panaszkodom róla ami hirtelen egy hamis felszabadító érzetet ad. Holott csak táplálom a fájdalmamat.
Ahogy elkezdek táplálkozni belőle, egy látszólag idegen irányba kezdek el haladni. Ugyan az a nyomás és egyedi út van előttem csak nem ugyan azzal az energia töltettel. Mégis mi a különbség?
Képzeld el hogy kisgyerek vagy. És épp járni tanulsz. Számtalanszor elesel. Az első kudarcnál feladod és soha nem tanulsz meg járni?
Táplálkozni kell a tapasztalatból és nem az emlékét táplálni. Számomra ez a fejlődés.